- Kedves Tanárnő! Hol szerezte meg az iskolai végzettségeit?
- 2003-ban érettségiztem a Szent László Egyházi Szakközépiskolában, majd a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán tanultam Tanító-informatika szakon. 2007-ben a történelem iránti szeretetem miatt jelentkeztem a Nyíregyházi Főiskolára, történelem szakra, majd ahhoz az ének-zene szakot is felvettem.  Jelenleg is a Nyíregyházi Főiskola MA képzésén tanulok, mellyel egyetemi végzettséget kívánok szerezni.

- Miért választotta ezt a szakmát?
- A gyermekek iránti szeretetem és a tanítás szeretete vezérelt a tanári pályára. Sajnos ma a tanítás része kezd eltörpülni és a nevelési dolgok kerülnek jobban előtérbe.

- Volt-e már pedagógusi pályán, vagy itt kezdett? Ha volt, honnan jött ide?
- Igen, voltam! A dögei Ölbey Irén Általános Iskolában kezdtem a pedagógusi pályámat, ahol 3 évig volt lehetőségem dolgozni.

- Mi a benyomása az iskoláról?
- Egyértelműen pozitív. Mielőtt az ember megy valahová, természetesen érdeklődik az adott intézményről, hall ezt-azt, de a személyes benyomás mindenképpen többet jelent. Az eddig eltöltött tapasztalatom után, már el tudom mondani, hogy nagyszerű emberek dolgoznak itt, és értékes diákok, akik a megfelelő törődéssel és segítséggel elérhetik a céljukat.

- Mely tantárgyakban tud segíteni a diákoknak?
- Úgy gondolom, minden humán tárgyban kérhetik a segítségemet, mert jó tanuló voltam a szakközépiskolában, és sok minden érdekel. Persze a legprofibb segítséget a szakjaimból tudom nyújtani.

- Hogyan szokta a jól viselkedő diákokat jutalmazni, ha egyáltalán jutalmazza?
- Szoktam jutalmazni. Ez életkortól függő. Alsós diákok még minden apróságnak (piros pont, matricák) örülnek így velük egyszerű volt a dolgom. A felsős korosztályt kicsit nehezebb már, de azért őket is lehet pl. dicsérő szavakkal.

- Mit gondol, hogyan lehet a rendbontó diákokat kezelni?
- Úgy gondolom, hogy mindenképpen szükség van a megfelelő tanári szigorra, mert anélkül nem lehet eredményes munkát végezni. Az eset súlyosságától függően a megfelelő tanári vagy igazgatói eljárásokat használom. Pl. szaktanári figyelmeztetés, igazgatói, de néha egy mélyreható beszélgetés is elérheti célját.

- Melyek az eddigi legpozitívabb és kevésbé kellemes élmények a kollégiumban?
- Mindenképpen pozitív élmények közzé tartoznak azok az ünnepségek, amelyekben én is részt vehettem, és felkészíthettem gyerekeket. Pl. koszorúzási ünnepség, kollégiumi ballagás Tetszik, hogy nagyon sokszínű a „kolis élet”. Sok program adódik egy tanév során, amit maximálisan igyekeznek kihasználni. Örültem, hogy részt vehettem néhány gyerekkel, különböző előadásokon a művelődési házban.
Negatív élményként említeném a dohányzás nagyfokú elterjedését, mellyel igen sok gondot okoznak a gyerekek a nevelőtanároknak, és azt, hogy a szilencium idejét nem tudják megfelelően kihasználni a diákok. Úgy gondolom, bőven lenne mit tanulniuk, és nem értem miért nem teszik, amikor minden adott számukra. Felesleges időpazarlásnak tekintem azt, amikor néhányan csak ülnek és várják, hogy teljen az idő.

- Volt-e a pedagógusi pályán kívüli más állása, ha igen mi?
- Nem volt. Szerencsére eddig csak azt csinálhattam, amit szeretek, és remélem ez így is marad majd!

- Mik a jövőbeni tervei?
- Először is mindenképpen az iskolát szeretném befejezni, hogy még több lábon álljak az életben, mert sajnos nagyon nehéz a mostani világban elhelyezkedni és olyan munkát végezni, amit szeret is az ember. Ha szükséges még további tanulmányokat is folytatok majd, a célom elérése érdekében. A másik dolog pedig, ami esedékes lesz az életemben, az majd a családtervezés.

- Köszönjük a beszélgetést és további sikereket kívánunk a pedagógiai munkában és a magánéletben.

Ágij Adrienn – Tancsik Róbert
(Médiakör)