Záhony ma:

História:

• A település nevét először 1324-ben említi okirat.
• A község egy része a Tisza jobb, másik része az akkor még nagyon kanyargós folyó bal partján feküdt.
• A 14. században a nádori bíróság Ung, Bereg, Szabolcs és Ugocsa megyék számára általában itt ült törvényt.
• Egy 1427-ből származó feljegyzés szerint a falunak akkor 52 portája volt.
• Az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején többen települtek át a Tisza bal partjára, valószínűleg az árvizek miatt.
• Közigazgatásilag 1920-ig Ung Vármegyéhez, a kaposi, illetve a szerednyei járáshoz tartozott. A trianoni békekötés után került át Szabolcs megyébe.
• Lakosainak száma 1817-ben 590, 1870-ben 885, 1920-ban 1171, 1941-ben 1382, 1944 végén 912, 1960-ban 2130, 1980-ban 3802, l995-ben több mint 5000 fő.
• Lakossága korábban mezőgazdaságból élt Elsősorban dohány- és burgonyatermesztéssel, kenderáztatással, halászattal, szarvasmarha-, sertés- és lótenyésztéssel foglalkoztak.
• Az 1837-ben az 590 lakosú színmagyar település lakói 87 %-ban reformátusok, a falunak református anyaszentegyháza és temploma volt.
• Ugyanebben az időben a falu jellemzésére Fényes Elek földrajztudós említi, hogy répacukorgyára működik, nagymértékű az ökörhízlalás, és a falu mellett híd vezet át a Tiszán.
• 1873-tól a Magyar Északkeleti Vasúttársaság Nyíregyháza-Csap közötti vasútvonalának üzembe helyezésekor megállóhely.
• 1905-ben a Nagykároly-Mátészalka-Csapi HÉV társaság vasútjának megnyitásakor forgalmi kitérő létesült Záhonyban.
• Záhony 1920 előtti területe közel volt a 2000 holdhoz, de a trianoni békeszerződés 808 katasztrális hold területet a folyón túli, a Tiszától északra eső dűlőket, tanyákat Csehszlovákiához csatolta.
• 1935-ben mindössze hárman vallották magukat nem magyar anyanyelvűnek. Ekkor 640 férfi, 637 nő élt a faluban, a lakosság 66 %-a református, 19 %-a római katolikus, 10 %-a görög katolikus, 4 %-a izrealita volt.
• 1939-ben az ország trianoni határainak észak felé tolódása élénkülést hozott Záhony életében is, gyorsan újrafejlődtek a kereskedelmi kapcsolatok Csappal és a terület központjával, Ungvárral. A faluban ezidőtájt fűrészüzem és hengermalom működött, sőt egyik lexikon tiszaparti üdülőhelyként említi.
• A II. világháborúban a község nem szenvedett nagy kárt, szemben a vasúti és a közúti híddal. Az orosz csapatok 1944. október 31-én foglalták el Záhonyt.
• 1945-ben Záhony ismét határállomássá vált, s igazi fejlődése akkor kezdődött el, amikor a kormányzat ezt az állomást választotta ki a magyar-szovjet áruforgalom átrakási helyének.
• 1946-ban megkezdődött az átrakókörzet kiépítése, amely több fejlesztési ütemben a 80-as évekre érte el a mai méretét. A község fejlődése a vasúti forgalom növekedésével, a gazdasági helyzet változásaival párhuzamosan ment végbe.
• 1958-ban kezdődött el nagyobb mértékben a MÁV-lakótelepek építése, melyek 1965-től egyre inkább városi külsőt öltöttek. Az 1995. év végéig mintegy 1800 lakás épült Záhonyban és a MÁV jelentős támogatást nyújtott a község egyéb létesítményeinek fejlesztéséhez is.
• Az urbanizálódási folyamatban Záhony 1965-től megyei irányítású nagyközség lett, l989. április 3-án pedig az akkori miniszterelnök, Grósz Károly adta át Borbély Károly településvezetőnek a várossá nyilvánító oklevelet.